-Úristen mibe keveredtem.-motyogtam magamban amikor a kocsi sötétített üvegén kinézve láttam újságírók százait.
Tom, világfájdalmas arckifejezésem láttán
megfogta a kezem és magához húzott.
-Nyugi, nem lesz semmi baj, nem harapnak.
-Harapni nem harapnak......talán!
A bátyám látta, hogy reményletelen vagyok, úgyhogy inkább az út további részében hozzám se szólt.
A vörösszőnyeghez érve Tom szállt ki először majd nyújtotta a kezét. Felvettem a csodálatos műmosolyomat és minden félememet legyőzve kisszálltam az eddig védelmetnyújtó autóból.
A félemmem beigazolódott a riporterek rögtön lecsaptak ránk és olyan mondatokkal fárasztottak minket mindhogy: Tom ki ez a szépség csak tán nem az új barátnőd?
Tom, Tom, Tom!!! Ne menjetek el!! Hogy hívják a barátnődet?
Mióta tart?
Nem válaszolok, csak szépen elsétálok! Nyugi!!!
Tom is levegőnek veszi őket, mivel ez volt megbeszélve.
***
A díjátadó nagyon jó volt. A bátyámék csak két kategóriába voltak jelölve, de egyiket sem nyerték meg.
Hát én a bátyámat nem a hangjáért szeretem.
Igazából nincs bajom a zenével amit játszik csak nem az én stílusom.
Egy szám egészen tetszett amit a One Direction nevű fiubanda játszott.
Amikor mondtam Tomnak, hogy ez egész jó, akkor és furán nézett rám és megkérdezte hogy "pont ezek az idióták?"
Nem tudom mi baja van velük. Sőőt nemtudom egész elmúlt 2 és fél év eseményit. Mert kómában voltam, de ez most nem érdekes.
Éppen az after partyra tartunk. Már nagyon várom.
After Party
A buli eleje nagyon jó volt. Megismertem egy csomó énekest, olyanokat is akiket még a kómába esésem előtt is hallgattam és szerettem.
Kb a buli közepe-vége felé tartunk és már kezdem unni.
Inni nem ihatok még alkoholt.
Persze, nem a korom miatt hanem mert a dokim megtiltotta. Csak is kizárólag vizet ihatok, mert elvileg a szervezetem elszokott az alkoholtól és a szénsavas italoktól.
Ahogy a kis vizemet kortyolgattam (elvagyok), leült mellém egy srác.
Göndör haja volt és gyönyörü zöld szeme.
-Szia! Látom egyedül vagy.-mosolyodott el.-Khm... Meghívhatom a kisasszonyt egy italra.
-Sajnos nem ihatok. De azért köszi.-viszonoztam a mosolyát.
-Mivan a mami megtiltotta?-vágott hülye képet.
-Nem dehogyis....nagyon hosszú sztori...és bármenyire van időd nem szeretnék beszélni róla.-előztem meg a Van időm! mondatot.
-Hát oké akkor beszélgessünk. Persze ha szeretnél.-ajánlotta fel a göndör. Beleegyeztem mert hát miért ne?
-Meséjl magadról....-mondtam neki.
-Te nem tudod ki vagyok??-ráncolta a szemöldökét.-Ööö.....nem!
-Most komolyan hol voltál?-vonta fel a szemölökét.
-Nagyon hosszú történet....
-Mindegy.Mondcsak akkor....mi a becses neved?-próbálta megtartani a komoly imidzsét de nem sikerül mert mind a ketten elnevettük magunkat.
-Liz, Liz Parker....a bátyámat kisértem el.-mondtam neki ezer vattos mosollyal az arcomon.
-Pa-pa-parker?-kérdezte, és a mosoly lefagyott az arcáról.-Sajnálom most mennem kell.-azzal ott hagyott.
Most mi van???
Nem hagyok magamból hülyét csinálni ugyhogy a tudta nélkül követtem, egyenesen ki a friss levegőre.
Megállt a korlátnál, és ujjaival annyira szorította, hogy azok már fehérek voltak.....
Most olyan szerencsétlennek érzem magam, hogy meg sem merem szólítani holott tudtommal nem csináltam az égvilágon semmit.
-Figyelj....-szólatam hozzá.....
